A sajtkészítés története
Annak ellenére, hogy a sajtkészítés első tárgyi bizonyítékát a svájci kőkorszakbeli cölöpépítmények leletei között találták, illetve a legtöbb szakember úgy tartja, hogy sajtot a Közel Keleten készítettek legelőször, majd a rómaiak is megtanulták és Európán keresztül terjesztették tudományukat arrafelé, amerre birodalmuk terjedt - Magyarországon a sajtkészítés későn fejlődött ki.
Valószínű, hogy a sajtot véletlenül fedezték fel, oly módon, hogy az állati gyomorból készült tárolóedénybe rakott tej egy idő után aludttejre és savóra bomlott. Erről a történetről számos legenda szól, s az egyik szerint a sajtot egy arab nomád fedezte fel, aki tejjel töltött meg egy nyeregtáskát, hogy azt fogyassza az úton, ameddig keresztüllovagol a sivatagon. Több óra lovaglás után megállt, hogy szomját oltsa, és látta, hogy a tej sápadt vizes folyadékká vált, amelyben szilárd fehér darabokba vált ki a sajt.
A sajtkészítés azonban hosszú évszázadokon az antik időktől a középkoron át az újkorig érdekes fejlődésen ment keresztül.
A Római birodalom összeomlásával a sajtkészítés a mediterrán térségen keresztül lassan terjedt lassan Közép- és Dél-Európa felé. A Római Birodalom folyamatos hanyatlásával, a sajt története azonban csak tovább színesedett: a sajtkészítést az országok kisajátították és saját célokra fejlesztették tovább. A termelést korlátozták azokra a távolabbi hegyes területekre, ahol az élelmes sajtgyártók egyszerűen titokban tartották az alkalmazott módszereket, és saját gyártmányaikat szállították a piacokra.
A középkor folyamán a szerzetesek újítók és nagy rajongói, mecénásai lettek a sajtoknak - a sajt klasszikus variációi közül sokat nekik köszönhetünk. A reneszánsz időszak alatt a sajt népszerűsége csökkent kissé, mivel egészségtelennek tekintették. Ez a tévhit a tizenkilencedik század elejéig tartotta magát, majd a sajt újra közkedveltté vált.
A Római birodalom összeomlásával a sajtkészítés a mediterrán térségen keresztül lassan terjedt lassan Közép- és Dél-Európa felé. A Római Birodalom folyamatos hanyatlásával, a sajt története azonban csak tovább színesedett: a sajtkészítést az országok kisajátították és saját célokra fejlesztették tovább. A termelést korlátozták azokra a távolabbi hegyes területekre, ahol az élelmes sajtgyártók egyszerűen titokban tartották az alkalmazott módszereket, és saját gyártmányaikat szállították a piacokra.
A középkor folyamán a szerzetesek újítók és nagy rajongói, mecénásai lettek a sajtoknak - a sajt klasszikus variációi közül sokat nekik köszönhetünk. A reneszánsz időszak alatt a sajt népszerűsége csökkent kissé, mivel egészségtelennek tekintették. Ez a tévhit a tizenkilencedik század elejéig tartotta magát, majd a sajt újra közkedveltté vált.
A legtöbb sajt, amelyet ma is ismerünk a késő középkorban vagy még később alakult ki – Gorgonzola 879, Roquefort 1070, Cheddar 1500, Parmezán 1579, Gouda 1679, Camembert 1791.
A különféle bánásmódok és feltételek a raktározás alatt különböző ízekkel és jellemvonásokkal bíró sajtféleségeket eredményeztek, melyek elkezdtek kereskedelmi méretekben megjelenni a piacokon. Míg Európában gyorsan terjedt a sajtkészítés tudománya, az amerikai, az afrikai és az ázsiai kontinensen nem volt akkora hírneve. Az első ipari termelésre kialakított gyár 1815-ben, Svájcban indult be, de először az Egyesült Államokban vált sikeressé ez a termelési módszer.
A különféle bánásmódok és feltételek a raktározás alatt különböző ízekkel és jellemvonásokkal bíró sajtféleségeket eredményeztek, melyek elkezdtek kereskedelmi méretekben megjelenni a piacokon. Míg Európában gyorsan terjedt a sajtkészítés tudománya, az amerikai, az afrikai és az ázsiai kontinensen nem volt akkora hírneve. Az első ipari termelésre kialakított gyár 1815-ben, Svájcban indult be, de először az Egyesült Államokban vált sikeressé ez a termelési módszer.
Márkaválasztó
A különböző márkacsaládok termékeit kifejezetten ajánljuk kereskedelmi és intézményi vendéglátás számára is, hiszen két nagy múltú tejtermékgyártó vállalat, a Pannontej Zrt. és a Veszprémtej Zrt. tapasztalataira támaszkodunk ezen a területen.
A Csárdás kockasajt tradicionális termék, mely megőrizte mind ízében, mind csomagolásában gyermekkorunk ízét, és több évtizede méltán közkedvelt.
A Krajcár termékcsalád olyan jó minőségű, folyamatosan bővülő termékeket ölel fel, melyek kizárólag Magyarországon kerülnek gyártásra és magyaros jellegűk, ízviláguk ezáltal is erős. Árkategóriájában is jó minőségű alternatíva a sajtok kínálatában.
A Mackó márkanév alatt tradicionális kockasajt és tömlős termékeink találhatóak, melyek megőrizték mind ízükben, mind csomagolásukban gyermekkorunk ízét.
A Bakony márka friss termékei között megtalálhatóak az alapvető napi tejtermékek, a savanyított termékeken át - tejföl, kefír, joghurt - a túrótól a vajig. A Bakony termékek kedvelt és kitűnő ízét, kiemelkedő minőségét a kiváló minőségű tej és szakembereink hozzáértése biztosítja.
2010-ben a Pannontej Zrt. döntése alapján egy új márkaernyő, a Tihany Válogatás kialakítását kezdtük meg. A Tihany Válogatás márkanév alatt a Tihany márkanéven kívül olyan korábbi termékeinket fogtuk össze, mint a közkedvelt Pannónia összes terméke, a Göcseji és a szeletelt Bakony sajtok valamint a különböző lágysajtok, panírozott termékek.
A legismertebb magyar füstölt sajtot, a népszerű Karavánt 1936 óta gyártják a Pannontej Zrt. répcelaki üzemében, régen még más néven került forgalomba, jelenlegi nevét az ötvenes években kapta.
A jelenlegi Medve sajt gyártása a hetvenes években indult újra, s a folyamatos fejlesztések révén napjainkra a Medve márka a piac meghatározó szereplőjévé vált.Utánozhatatlan ízét a különleges nagylyukú sajtnak köszönheti, ezért olyan finom, selymesen telt az íze. Praktikus, könnyen kezelhető és széles választékot kínál a különböző étkezésekhez: a jól ismert hagyományos kockasajton kívül tégelyes, tömlős és lapka formában is megtalálható. 2010-ben tovább bővült a Medve széles ízválasztéka: bevezetésre kerültek a hidegen is kitűnően kenhető vajkrémek, a szendvicskrémek, illetve hagyományos magyaros ízvilágot felvonultató körözöttek.
